Más volt a helyzet a szakképzett munkaerővel. Az írástudó, vagy valamihez értő (pl. szakács, kézműves, ruha- vagy cipőkészítő) rabszolgát mindig megbecsülték, sokra tartották. Ciceróról például feljegyezték, hogy kedvenc felolvasó-rabszolgájának tüdőbaját saját költségén gyógyítatta. A kisiparosok nagy része szabad polgár volt, ők főleg kisázsiai-görög rabszolgákat vásároltak, akik nagyobb szakmai ismeretekkel rendelkeztek, mint a római mesteremberek. Ezek a rabszolgák már pénzt gyűjthettek és később megvásárolhatták a szabadságukat. A korai császárkorban a "minisztériumokat" felszabadított rabszolgák vezették, a beosztottak rendszerint magasan képzett rabszolgák voltak, ami kihatott az államigazgatásra és a törvényhozást is befolyásolta. Arisztotelész azt mondta, hogy "a rabszolgaság természeti tény, a rabszolgára addig szükség van, amíg a vetélő nem mozog magától a szövőszéken". És valóban, a rabszolgaság a XIX. század végéig fennmaradt, többé-kevésbé, változó formában.

Tehát már akkor megfogalmazódott az értelmiség körében az, hogy szükség van a rabszolgák munkájára, de még nem volt konkrét elképzelés, és koncepció a munkaruha biztosítására vagy orvosi vizsgálatra esetükben.

Hippocrates (Kr.e. 460-377) volt tán az első személy, aki a bányászok körében először leírta az ólommérgezés tüneteit. Majd egy római szenátor, idősebb Plinius (Kr.u. 23/24-79) feljegyzései közt találkozhatunk az azbeszt és a cinnabarit (higany érce: HgS) egészséget károsító hatásaival. Plinius volt az, aki művében említi, hogy a munkások úgy védekeztek a por ellen, hogy a szájukat és orrukat eltakarták.

Alapvető igényünk, hogy a mindennapi munkánkat biztonságban végezhessük el, biztonságosan jussunk el a munkahelyre és onnét vissza otthonunkba, valamint a munka, amit végzünk, ne károsítsa egészségünket. Sajnos a történelem során ez hosszú időn keresztül nem volt a figyelem központjában.

Az alábbiakban azt az utat mutatom be pár történelmi személyen és eseményen keresztül (vegyesen a világból és magyar vonatkozásokból), ahogy az emberiség gondolkodása, szemlélete módosult a múltban, míg eljutottunk oda, hogy a fenti igényt törvény formájában is meg tudtuk fogalmazni. Közös a lentebb említendő személyekben, hogy valamely betegség tüneteit elemezve, megfigyelve eljutottak odáig, hogy a betegség gyökérokaként összekötötték a munkavégzéssel, annak körülményeivel, majd később a munkakörnyezeten próbáltak meg változtatni, elsősorban munkaruha biztosítása volt az első lépés, persze nem a mai modern formában.

Kofi Annan volt ENSZ főtitkára által megfogalmazott szavak ide illenek: „A biztonságos munka nem csupán józan gazdaságpolitika, hanem alapvető emberi jog. Ahhoz, hogy ezt az alapvető jogot mindenhol elismerjék, a hozzáállásnak nagymértékben változnia kell.”

A munkavédelemre és a vele szorosan összefonódó ergonómiára is igaz Ebbinghaus német pszichológus megállapítása, miszerint „hosszú múltja, de rövid története van”, hiszen a munkavégzéssel kapcsolatos problémák egyidősek az emberiséggel. Az ókori Spártában, amikor az életképtelen csecsemőket kitették a Taigetoszra, az egyfajta alkalmassági szelekciónak számított. Az ókori Rómában, kezdetben a hódító háborúk miatt, nagyszámú rabszolga állt rendelkezésre, akiket tárgyként kezeltek és éjjel-nappal dolgoztatták őket. Hadrianus uralkodása alatt előírták, hogy a bányászoknak fürdőt és lábbelit kell biztosítani. Ahogy csökkent a rabszolgák száma a gazdaság megőrzése érdekében védeni kellett őket, sőt a szakképzett rabszolgák jelentősége egyre inkább felértékelődött.

folyt.köv.

forrás: wikipédia.hu

A rajzfilmhősös nyári pólók és az óriás virágokkal díszített felsők mellett idén a vintage fotókkal nyomott pólók is nagyon menőnek számítanak, ezért aztán a francia márka, a Maje az egyik legnépszerűbb francia ikont, Brigitte Bardot-ot nyomta felsőire.
Bár félő, hogy ha Brigitte Bardot-val a felsőnkön jelenünk meg valahol, a saját stílusunk könnyen háttérbe szorul, úgy tűnik, hogy a divatcég nagyon is jól ráérzett arra, hogy mi kell a mai modern nőnek, mert Bardot-val díszített pólóikat még 185 dollárért, azaz 39700 forintért is viszik, mint a cukrot. Ennyi pénzért választhatunk fekete-fehér és színes fotóval nyomott pólók közül, a mi kedvencünkön a fanatikus állatvédő hírében álló szexi, szőke színésznő egy őzikét csókolgat.
Szőke nős fotóval nyomott pólót árul az Urban Outfitters is, a cég Bruce McBroom Farrah Fawcettről készült, híressé vált poszterét tette a fehér anyagra. Az amerikai színésznő karrierjén jelentősen lendített az őt vörös fürdőruhában ábrázoló poszter, mely több, mint tizenkétmillió példányban kelt el világszerte. Ennek köszönhetően volt Fawcett 1976-tól kezdve három szezonon keresztül a Charlie angyalai című sorozat legnépszerűbb arca.
A hatvankét évesen, rákban elhunyt színésznő fotójával kapható, 24 dolláros (5100 forintos)póló eladásának bevételének nagy részét a Farrah Fawcett Alapítványon keresztül a rákkutatásra fordítják majd.

Mint minden terméknek, árunak, a munkaruházatnak is megvan a maga története. Első hallásra a munkaruha szó nem tűnik túl izgalmasnak, pedig a története nagyon is az. 

Régen persze nem munkaruházatnak hívták…

Az emberek már ősidők óta ösztönösen védték magukat a veszélyektől. Hol az időjárás viszontagságaitól, hol a vadállatok támadásaitól. A védelem akkor, szó szerint az életben maradást jelentette. 

A viszontagságos időjárás ellen állati bőröket, prémet és növényfonatokat használtak. A legnagyobb védelemre a veszélyt és kockázatot illetően, a vadászó férfiaknak volt szüksége. A vadállatok üldözésekor, és elfogásakor mindennaposak voltak horzsolások, zúzódások és a sebesülések. A testrészek egyre nagyobb felületét kellet megvédeni, ugyanakkor a mozgást nem akadályozhatta nagy mértékben.