Alapvető igényünk, hogy a mindennapi munkánkat biztonságban végezhessük el, biztonságosan jussunk el a munkahelyre és onnét vissza otthonunkba, valamint a munka, amit végzünk, ne károsítsa egészségünket. Sajnos a történelem során ez hosszú időn keresztül nem volt a figyelem központjában.

Az alábbiakban azt az utat mutatom be pár történelmi személyen és eseményen keresztül (vegyesen a világból és magyar vonatkozásokból), ahogy az emberiség gondolkodása, szemlélete módosult a múltban, míg eljutottunk oda, hogy a fenti igényt törvény formájában is meg tudtuk fogalmazni. Közös a lentebb említendő személyekben, hogy valamely betegség tüneteit elemezve, megfigyelve eljutottak odáig, hogy a betegség gyökérokaként összekötötték a munkavégzéssel, annak körülményeivel, majd később a munkakörnyezeten próbáltak meg változtatni, elsősorban munkaruha biztosítása volt az első lépés, persze nem a mai modern formában.

Kofi Annan volt ENSZ főtitkára által megfogalmazott szavak ide illenek: „A biztonságos munka nem csupán józan gazdaságpolitika, hanem alapvető emberi jog. Ahhoz, hogy ezt az alapvető jogot mindenhol elismerjék, a hozzáállásnak nagymértékben változnia kell.”

A munkavédelemre és a vele szorosan összefonódó ergonómiára is igaz Ebbinghaus német pszichológus megállapítása, miszerint „hosszú múltja, de rövid története van”, hiszen a munkavégzéssel kapcsolatos problémák egyidősek az emberiséggel. Az ókori Spártában, amikor az életképtelen csecsemőket kitették a Taigetoszra, az egyfajta alkalmassági szelekciónak számított. Az ókori Rómában, kezdetben a hódító háborúk miatt, nagyszámú rabszolga állt rendelkezésre, akiket tárgyként kezeltek és éjjel-nappal dolgoztatták őket. Hadrianus uralkodása alatt előírták, hogy a bányászoknak fürdőt és lábbelit kell biztosítani. Ahogy csökkent a rabszolgák száma a gazdaság megőrzése érdekében védeni kellett őket, sőt a szakképzett rabszolgák jelentősége egyre inkább felértékelődött.

folyt.köv.

forrás: wikipédia.hu